.::Chapter 1::.

.::Chapter 1::.

~Jessica szemszöge~

Arra ébredtem, hogy valakik bejöttek a szobámba. Csak éppen megnyikkant a padló. Arra gondoltam, biztos csak hallucináltam. Megpróbáltam visszaaludni. Félig sikerült, de abban a pillanatban nagy ricsaj ébresztett, amit öt fiú ordibálása kísért. Rögtön kinyitottam a szemem, és felültem, majd én is velük ordítottam, csak éppen mást.

—Felébredtem mááááár!- próbáltam  őket túlkiabálni kisebb-nagyobb sikerekkel. Amikor látták, hogy annyira nem is tartom viccesnek ezt az ébresztést, abbahagyták. Akkor visszadőltem az ágyba. Pár másodpercen belül valaki rám ugrott, majd a többiek is utána, és öt srác játszott velem kicsiarakást. Röhögtem, és közben próbáltam lelökni őket magamról. Mikor már a földön voltak, akkor fölültem.

—Kinek az agyából pattant ki ez a hülye ötlet?- akkor mindenki ránézett Harryre. Harry meg csak röhögött. Elmosolyodtam, és közéjük ugrottam. Pontosabban Harryre bosszúból. Mind a ketten kinyúltunk a földön, és csak mosolyogtunk. Megöleltem, és egy puszit nyomtam az arcára.

—Több ilyen ötlet ne valósuljon meg, ha lehet kérnem!- és még jobban megöleltem. Harry megint csak nevetett.

—Gyertek tubicáim, kész van a reggeli!- mondta Louis, majd átment a másik szobába, ahol a húgom aludt. Ha jól hallottam újra előadták a „dalukat”. Majd egy tompa puffanás jelezte, hogy valaki párnát kapott az arcába. Átmentem én is, de ott jobb volt a helyzet. Zayn fogta a párnát a kezében, amit valószínűleg a húgom vágott hozzá. Harry viszont még mindig Ashley-n tehénkedett.  Mindenki nevetett, még Ashley is. Harry mikor már látta, hogy hamarosan esély lesz rá, hogy visszajön az éjjeli nasi, leszállt kicsi hugicámról. Mikor már mindenki jól volt lementünk reggelizni, ahol mennyei illatok terjengtek. Paul már evett. Harry vett a frissen rendelt pizzából, Niall müzlit vett elő, Zayn Szendvicset csinált, Liam úgyszint pizzát evett, Louis, én és a húgom pedig a tegnap esti spagettit osztottuk el egymás között. Miközben ettünk valaki kopogtatott az ajtón. Paul dolga volt ellenőrizni hogy nem rajongók jöttek-e, de rendszerint mi néztünk ki, és párszor már kirángattak pár embert a házból. A legfurcsább azaz eset volt, mikor Niall nyitott ajtót, és három rajongó amint meglátták felkapták, és egészen elvitték a hátsóudvarig, és ott sarokba szorították, hogy ne tudjon elfutni, mielőtt autogramot adna. De azóta kialakult egy rendszer. Liam rögtön fölfutott az emeletre, és lehozott pár pálcát, és mindenkinek odanyújtotta az öklét, és a közötte lévő más-más hosszúságúakat. Aki a legrövidebbet húzza, az nyit ajtót. Most Zayn húzta a rövidebbet. Odasétált az ajtóhoz, résnyire kinyitotta, és miután látta, hogy senki nincs ott, teljesen kinyitotta. Kiment az ajtó elé, és körbenézett. Amint visszjött volna valakik oldalról megragadták a kezét, és elrántották az ajtó elől, hogy ne tudjon bemenni. Paul rögtön abbahagyta az evést, felugrott, és kifutott. Mindenki utánament, hogy megnézze mi történik. Ott tornyosultunk az ajtó előtt, és néztük ahogy Paul visszahozza Zaynt. A lányokat viszont nehéz volt lerázni, mint a zombis filmekben. Nem tudtuk tőlük becsukni az ajtót! Odatették a lábukat, meg mindent. Végül mikor már egy testrészük sem volt az ajtónál becsuktuk az ajtót, és kulcsra zártuk. Mind a négy zárat bevetettük. Utána még kinéztünk a nappali ablakán, hogy eltűntek-e. Úgy tűnt senki sincs már ott, de azért nem nyitottuk ki az ajtókat. Visszavonultunk a nappaliba, és leültünk kanapéra. Egy darabig beszélgettünk, hülyéskedtünk. Mikor már nagyon nagy volt az unalom, Zayn felállt, odasétált a DVD-s polchoz, és elkezdett filmeket mondani, hogy mit nézzünk. Megállapodtunk egy sorozatban, a Teen Wolfban. Ijesztőbb részeknél közelebb bújtam Harryhez, és ő meg átkarolt. Ashley Zayn és Niall között ült. Niall néha mikor unta a filmet, vagy tudta mi lesz, oldalba bökte Ashley-t, mert szerinte vicces volt ahogy összerándult az ijedségtől. Zayn bealudt, Liam unta a filmet, és kiment. Paul kukoricát pattogtatott, és amíg ő nem nézte, addig leállítottuk a filmet. Mire abbahagytuk a maratonnézést már délután három óra volt. Amikor a fiúk ránéztek az órára, akkor jöttek rá, hogy mindjárt elkésnek a dedikálásról. Én és Harry még hivatalosan nem jártunk, az volt a tervünk, hogy most jelentjük be. Mindenki elkezdett kapkodni. Épp kinyitottam az ajtót, és megláttam legjobb barátnőnket, Ninát. A nyakába ugrottunk mind a ketten(Ashley és én), és mondtuk hogy sietünk dedikálásra. Felajánlottuk hogy jöjjön velünk, mert a buszba még épp elférnénk, főleg ha Harry ölébe ülnék. Már kilencen futottunk a kisbuszunkig. Mindenki bepattogott a kocsiba, és elindultunk. Paul szólt a sofőrnek, hogy mehetünk egy kicsit gyorsabban, mert késésben vagyunk. Csak három percre szűkítettük le a késést. A plázába ahol a dedikálás volt, a hátsó ajtón keresztül mentünk be, de még ott is vagy hetven rajongó állt. A biztonságiőrök és Paul segített bejutnunk épségben. Kaptunk egy kis lezárt részt, ahol a jövőben egy újabb kis bolt fog állni, de még csak a falakat húzták fel. A fiúk kicsinosították magukat, meg én is rákényszerültem, ha már bejelentjük hogy járunk. Kicsi sminket raktam fel, és egy kis parfümöt. Ashley Félrevonult egy kis sarokba, és ott beszélgetett Louis-val. Biztos a Teen Wolf-ról dumáltak, mert Ash nagyon sokat beszélt,.Louis meg csak mosolygott. Zayn még a haját igazgatta, Harry pedig épp felém közeledett, hogy megöleljen még egyszer a dedikálás előtt. Niall evett, miközben a haját csinálták, Liam pedig gondolkodott. Nina odasétált Liamhez, és hallottam, ahogy bátorítja. 
-Nyugi, nem kell izgulni! Minden rendben lesz, nem fog egy rajongó sem letámadni, vagy megkarmolni! Ne legyél betoji!- Liam erre mosolygott. Niall miután végzett az evéssel, és kész lett a haja, félrehívta Ninát. Látszott hogy valamin kicsit vitatkoznak, de semmi komoly. Régóta barátok, és tök jól megvannak. Mindig szinte mindenben egyetértenek, ugyanolyan az ízlésük. Láttam hogy nevetgélnek. Gondoltam csatlakozok a viccelődésükhöz. Mikor odamentem kínos csönd lett. 
-Min nevettetek?
-Ja, csak Nina mesélt egy jó viccet. Mondd el Nina!
-Ööö... Hogy is volt? Megvan! Mit mondd az eresz alatt a tehén? Múúú!!! Hát nem jó?
-De nagyon vicces drá... Nina!- Majd itt látszott hogy mind a ketten zavarban vannak, és hogy titkolnak valamit. Gondoltam nem zavarok, inkább visszamentem Harryhez. Megbeszéltük, hogy még mielőtt akármit is aláírna, bejelenti hogy együtt vagyunk. Utána sok sikert kívántam. Hallottam, hogy a hangosbemondó tudatja a Directionerekkel, hogy már itt is vannak a fiúk, és hogy tíz másodpercen belül ki is lépnek. Azután elkezdett számolni a hangosbemondó visszafele tíztől. Nyolcnál már mindenki üvöltötte a számokat. A fiúknak kellett kilépniük, és mégis én izgultam a legjobban. 
-4!...3!...2!...1!...0!!!! C'mon boys!! Mindenki csak rátok váááár!- és akkor mind az öten kifutottak az emelvényre ahol ülniük kellett. Harry nem ült le. Mindenki rá figyelt. 
-Ömm... Szeretnék valamit mondani!- itt nagyot dobbant a szívem. Mindjárt háromezer rajongó elé kell odaállnom. Biztos lesznek páran akik utálnak majd, de talán nem lesz semmi baj. 
-Azt szeretném megosztani mindenkivel... Hogy... Nagyon örülök, hogy ennyi rajongó eljött!- akkor hallottam hogy villámgyorsan leült. Annyi gondolat jutott az eszembe. Úgydöntöttem, hogy nem itt fogom megtudni, hogy miért nem mondta el. Kifutottam az emelvényre, és onnan ki a hátsóajtón. Elmentem a kisbuszig, és kivettem a táskámat. Inkább hazagyalogolok,. mint hogy Harry magyarázkodását kelljen hallgatnom. Aggresszívan kapkodtam a lábamat a hazafelé vezető úton, mikor valaki megfogta a vállamat. Hátrafordultam. Harry volt az. Megizzadva, kipirulva. Biztos sokat kellett utánam futnia. 
-Figyelj Jess! Megtudom...
-Nem érdekel a magyarázatod! Tartsd meg magadnak!- és faképnél hagytam. Ám ő mégsem engedett el. Elém állt, és megfogta a vállamat, és a szemembe nézett. 
-Figyelj, sajnálom! Azért nem mondtam el...
-Nem érdekel!- azzal ellöktem, és elrohantam. Még hallottam hogy utánam kiáltotta a magyarázat másik felét: Mert nem akartam, hogy zaklassanak! De nem figyeltem rá, mert tudtam, hogy csak útközben találta ki. Továbbrohantam. Egészen hazáig, ahol beezárkóztam a szobámba. Egyedül... Magányosan...

~Nina szemszöge~

Reggel sajnos kicsit későn keltem, mert a telefonom nem ébresztett, és még meg akartam lepni a barátaimat azzal, hogy átugrok hozzájuk. Kapkodnom kellett, fgomosás, fésülködés, ruhaválasztás, meg ezek. Mikor mindennel végeztem, elindultam a biciklimmel Londonba, hiszen Jess-ék ott élnek. Útközben volt időm gondolkodni, hogy mit mondjak. Niall-el megbeszéltük, hogy bekopogok, és elmegyek velük a dedikálásra, hogy a rajongók lássák, Niall udvarol valakinek. Az a valaki én voltam, de ez annyira nem fontos. Vagyis fontos, de most nem ez a lényeg. Amint megérkeztem,  leraktam a biciklimet a hátsóudvarban, és bekopogtam. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, és a két legjobb barátnőm máris a nyakamba ugrott. Mondták hogy sietnek dedikálásra, de mivel tudták hogy milyen messziről jöttem, főleg hogy biciklivel, ezért felajánlották, hogy elmehetek velük. Boldogan igent mondtam, és fél percen belül már úton voltunk. Kicsit nyomorogtunk, de megoldottuk azzal, hogy Jess-t Harry ölébe ültettük, és máris elfértünk. Csak három percet csúsztunk. A hátsó ajtón próbáltunk bejutni a plázába. A fiúkat párszor elrántották a rajongók, de hála a biztonsági őröknek, és persze Paul-nak, mindenki épségben bejutott. Egy aprócska szobát kaptunk öltöző gyanánt. Miután megcsinálták Niall haját, félrehívott egyik kis sarokba.
-Mikor kéne elmondani?- kérdezte aggódva.
-Nem tudom... Szerintem ne most, mert Jess és Harry is most akarják.
-De akkor mikor máskor?
Nem tudom!- néztem rá kicsit dühösen. Akkor bevetette a "bocsihogyfelhúztalak" nézést. 
-Ma maximum akkor a srácoknak. Így megfelel?- nézett rám nagy mosollyal.
-Rendben. De ne legyen semmi meglepetés!- nevettem. A mosolyom láttán ő is nevetett. Még folytattuk volna a társalgást, mikor odajött hozzánk Jess, és a hahotázást kínos csönd váltotta fel. Jess is csak ült, majd mikor látta hogy miatta hagytuk abba a beszélgetést, visszament Harry-hez. Megbeszélték, hogy Harry rögtön bejelenti hogy kapcsolatban vannak, még mielőtt valamit is aláírna. A hangosbemondó bejelentette a fiúkat, és Niall bíztatás képp adott még egy puszit. Elpirultam, majd a fiúk kifutottak. Hallottuk Harry hangját. Mindent mondott, csak a megbeszélt dolgokat nem. Aztán hallottuk ahogy gyorsan leült. Jess kifutott az emelvényre, és aztán ki a hátsóajtón az utcára. Harry elnézést kért, majd Jess után futott. A tömeg kicsit akadályozta, de sikerült kimennie az utcára. Akkor hallottam hogy Niall kér figyelmet. Felállt, és a Directionerekhez fordult. 
-Ha Harry már nem tett nagy bejelentést, majd én!- elakadt a lélegzetem. 
-Szeretném tudtani a rajongóinkkal. Mit rajongók, a családunk! Szóval szeretném tudatni a családunkkal, hogy kapcsolatban vagyok egy gyönyörű lánnyal. Kérlek Nina, gyere ide!- akkor odajött hozzám, megfogta a kezem, és elindultunk vissza az emelvényre. Lassan tudtunk csak menni, mert a riporterek és újságírók folyton az utunkba álltak. Ahogy szétnéztem, az a sok figyelő szempár... Egyszerűen lámpalázas lettem, és összecsuklott a bokám. Niall szerencsére gyorsan reagált, és még időben elkapott. Leültetett ott helyben a földre. Zayn hozott vizet, és Liam pedig segített felállni. Niall addig megpróbálta megkérni az embereket, hogy adjanak egy kis helyet. Sikerült felállnom, és odavezetett Niall óvatosan az asztalhoz. Amikor leültünk a fülembe súgta, hogy tartsak ki. Nem értettem mire mondja, de hét perc múlva rájöttem. A dedikálásnál egy lány bemutatott, és még jöttek a rosszabbak... Ránéztem Niall-re. Megfogta a kezem. Amikor ismét valaki ilyesmit csinált, ki akartam menni a teremből, de Niall megfogta a kezem, visszahúzott, megpuszilt, és megölelt. Ismét adott egy kis erőt. A maradék fél órában már csak hárman próbáltak elkergetni Niall közeléből. Mikor vége lett, hazamentünk. Jess otthon volt bezárkózva a szobájába. Megvacsoráztunk, és lefeküdtünk aludni. Hajnalban megéheztem, és mikor elindultam lefelé a konyhába, hallottam hogy Jess pakol. Benéztem a szobájába.
-Te mit csinálsz?- néztem rá értetlenül, álmos szemekkel.
-Elköltözök. 
-Mi? Miért?
-Mert már nincs miért maradnom, és különben is, régóta el szeretnék menni valahová.
-És mégis hová költözöl? 
-Ha bárkinek is elmondod... Akár csak Paulnak, Vagy Ashl...
-Ígérem, senkinek!
-Najó... Ausztráliába...