.:Chapter 6:.

*Nina szemszöge*

A házunk hatalmas volt. Nem is tudtam mivel fogom kitölteni azt a nagy teret. Niall körbevezetett, és utána elmentünk keresni egy szállodát. Üres házban nem aludhattunk a földön. Niall a bőröndöket az ajtónál hagyta, és felhívott egy szállodát. Kivett egy erkélyes szobát, és medencehasználatot is kért, meg mindent. Épp indultunk volna, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és két szőke srác jött be, megöleltek, és próbáltak Niall-höz is odamenni, de kitoloncoltam őket, mert féltem hogy rajongók, és elviszik. Ne járkáljanak be az én házamba! Mikor végeztem a ház kiűrítésével, ránéztem Niall-re, aki a földön fetrengett, és nem bírta abbahagyni azon gyönyörű hangján a nevetést. Mikor megkérdeztem, hogy miért nevet, csak azt ajtóra mutogatott, és próbálta jelmagyarázattal a tudtomra adni, hogy nyissam ki. Még mindig röhögött. Kinyitottam az ajtót. A két srác egymással társalgott.
-Rosszkor jöttünk? - megköszörülte valaki a hátam mögött a torkát, hogy felhívja a két szőke zselézett hajú fiú figyelmét. Kizárásos alapon Niall volt az, hacsak nem szellemjárta a ház. A két fiú felnézett, és ennyit mondtak:
-Mizu? - persze mind ezt kórusban, egyszerre. Niall öklözött velük, és behívta őket a házba.
-Hali skacok! Ő itt Nina, a barátnőm. Nina, ők itt John és Edward, együtt Jedward. Régi ismerőseim.
-Ohh. Bocsi hogy így..
-Semmi baj! - mosolyogtak. - Akartok jönni egy jó buliba? Egy hét múlva lesz Joey-nál és Lilia-nál. Oda csak a V.I.P.-k jutnak be! És minket meghívtak. - sokatmondóan mosolyogtak. Mikor még csak elkezdtem végiggondolni hogy lesz-e programunk egy hét múlvára, addigra Niall már rá is vágta az igent. Akkor Edward és John elköszöntek, és mentek a dolgukra.
-Niall! Nem biztos hogy ráérünk... És az sem, hogy kész lesz-e addigra a ház.
-Kicsim, mindjárt jönne segíteni berendezni a házat. Hívtam pár profit, aki berendezi a házunkat, és mindent ki tudunk fizetni.- itt paprika vörös lettem, hogy még a ház berendezését is másra hagyná.
- De nem kell profi! Mi csináljuk! Nem akarok olyan menő házat! Nem akarok drága házat! CSALÁDI HÁZAT AKAROK! Kicsim, a sok hülye bóvlit ha leverik a gyerekek, esetleg rájuk dől valamilyen modern műalkotás, akkor?- Niall megrökönyödve nézett rám.
-De nem lesz olyan. A gyerekekkel még ráérünk. Először legen meg a ház úgy, ahogy nekünk MOST lenne jó, és MOST tetszene, és MOST nem lenne vele semmi gond. Rendben baba? - bólintottam. Szégyelltem magam a gyerekes kirohanásom miatt. Tényleg jó lenne egy laza kis party este...

~Jess szemszöge

Mikor leszálltunk a repülőről, rezgett a telefonom jelezve, hogy SMS-t kaptam.

Feladó: Harry

Ugye már nem haragszol rám? Elmentem érted Ausztráliába, és nem voltál ott... Amint visszaérek megbeszéljük? Még kb 10 óra és ott leszek. xXx

Görcsbe rándult a gyomrom. Elképzeltem, hogy hogyan fogok vitatkozni Harry-vel.... Egyszer csak Harrison zökkentett vissza a jelenbe azzal, hogy nekem lökték a kifelé igyekező emberek. Felháborodott káromkodás, majd egy visszalökés. Kisebb verekedés alakult ki közötte és egy izomagyú kopasz tetkós csávó között, aki alacsonyabb volt nála. Harrison nyert.... Bementünk a kórházba, hogy helyrerakassuk a kicsit törött orrát, és ezzel már csak 8 óra volt Harry gépének megérkezéséig...
 A kórház és a szállodájuk közötti úton mentünk éppen taxival. Mindenki néma csendben ült. Harrison kifele bámult az ablakon. Andrew törte meg a csendet.
-Ugye nem vagy dühös, mert elmondtuk hogy verekedtél? - Harrison némaságával fejezte ki dühét.
-Nem kell megorrolnod ránk! - poénkodott Jae. Kicsit kuncogtunk. - És különben is! Miért avatkoztál bele, abba, hogy a srác meglökött kicsit. Mindenbe beleütöd az orrod... - Itt már hangosan röhögtünk. Jae alig tudta kimondani már a mondat végét, úgy nevetett saját, még kimondatlan poénján. Harrison szeme szikrákat szórt. A sofór kacskaringózva ment az úton a röhögéstől, és ezért többen is dudáltak. Nyilván úgy látták kívülről, hogy verekedés folyhat a járműben, ezért pánikol a sofőr. Mikor már alábbhagyott a jókedv, végre tudott a taxis vezetni, és elő tudtam venni egy zsebkendőt, hogy elállítsuk a Harrison orrából patakzó vért. A sofőr megkérdezte, hogy visszamenjünk-e a kórházhoz. Gyorsan választ adtam: nem. tudtam hogy km-ben vagy időben mérik a pénzt, ezért nemet mondtam. Egy kis orrvérzés miatt nem megyünk kórházba. A sofőr "finoman" figyelmeztetett minket, hogy ha összevérezzük az ülést, kifizetteti velünk. Jae reagált, hogy, ha normálisan vezetett volna, nem vérezne most Harrison orra. Plusz hozzátette, hogy ez az ő hibája, és nem is kéne fizetnünk, mert elégedetlenek vagyunk a kiszolgálással. Utána csend lett. Odaértünk a szállodához, ami a házunkkal majdnem szemben volt. Kiszálltunk, és a 10$ helyett 5$-t adtunk. A sofőr nem reklamált. Nyitotta a száját, de Jae dühödt tekintete meggyőzte az igazunkról. Besétáltunk a hotelbe, és Harrison orrhangon közölte, hogy milyen névre lett foglalva a szállás. Felkísértem a fiúkat a szobába, zsebrevágták a szappanokat, és pár törülközőt, majd elköszöntem tőlük. Hazamentem a többiekhez.